Túl a barátságon

Botránytól volt hangos az elmúlt napokban a romániai magyar sajtó. Román “honfitársaink” ugyanis úgy döntöttek, hogy idén a Budapesti Nemzeti Színházban is koccintanak az egészségünkre december 1.-én, nemzeti ünnepük alkalmából. A budapesti román nagykövet megkérte a Nemzeti színház igazgatóját, a szivárványharcos Alföldi Robit, hogy ugyan engedje már meg neki, hogy meghívja néhány barátját, hogy iszogassanak a színpad szélén e jeles napon. Alföldi “úr” pedig egyből rá is bólintott, gondolva hátha neki is jut egy kis puliszka a végén. Arra azonban nem gondolt, hogy ezzel néhány millió magyarnak megforgatja a mellében a 90 éve beledöfött tőrt! Eszébe jutott viszont néhány jobb(ikos) érzésű embernek, akik rögtön tiltakozással fenyegetőztek, mire a bátor szivárványharcos meggondolta magát, és megmondta a román nagykövetnek, hogy mégsem ihatnak az ő színházában.  Pedig állítólag ők csak a román-magyar barátságot szerették volna megerősíteni. Csak azt nem értem miért épp most jutott eszükbe? A barátkozást mondjuk kezdhetnék azzal inkább, hogy nem szerveznek minden évben “ellen ünnepet” Kolozsváron március 15.-én,  és ellentüntetést, ha mi a a Bolyai Egyetemért tüntetünk , vagy nem próbálnak meg eltüntetni minden magyar kulturális emléket és magyar feliratot Erdély nagyobb városaiban. Amikor ez mind megvalósul akkor, elhiszem, hogy barátkozni akarnak! Addig nem. A másik oldalról csak annyit, hogy eddig nem igen szerettem a Jobbikot, és ez ezután sem fog változni, de tisztelem bennük, hogy legalább ők kiálltak, annak érdekében, hogy ez a provokáció gyanús esemény ne jöhessen létre! (Ha már másnak nem jutott eszében)!

Végezetül pedig egy dal, amely valamilyen szinten kapcsolódik a témához! Hallgassátok szeretettel!