Görbetükör

Olcsó húsnak híg a leve, tartja a mondás, ehhez csak annyit fűznék, hogy bizony sokszor a drágának is! Bentlakáshoz képest ugyanis mi elég sok lakbért és költséget fizetünk itt a Gruia tetején, kedvenc egyetemünk kis kollégiumában. És mit kapunk cserébe? Hát azon kivűl, hogy ingyen hallgathatjuk a CFR meccseit, és a vonatok füttyét, bizony nem sokat. Azt hiszem az lenne a legkevesebb, hogy abból a nem csekély pénzből, amit tőlünk beszednek, a kiégett neon égőket kicserélnék, vagy a több hónapja nem működő csapot megszereljék. De ezek tényleg csak a legalapvetőbb problémák. A gondok ott kezdődnek mikor megindul a lépcső a lábunk alatt (pedig nem is mozgó lépcső). Íme néhány kép : Így kezdődött. Itt még csak a vakolat hullott az oldaláról, de az erőteljesen. Most már életveszélyes, ugyanis már semmi sem tartja a helyén, egy rossz mozdulat és nyaktörés lehet a vége.Amint látszik eddig is csak valami szilikonhab féleség tartotta a helyén, hát nem csoda hogy másfél év után feladta a harcot. Most Huni tartja, de csak addig amíg elkészítem a fényképet. Ezzel még nincs is probléma mert egy lépcsőfokot át lehet lépni, csak az a baj, hogy lassan a többi is megirigyeli ettől a szabadságot és majd ők is függetlenedni akarnak.Igen ez épp olyan veszélyes amilyennek látszik. Már csak azt várom, hogy mikor ég ki ezen a folyosón is az égő, hogy ne is lássuk, hogy nincs lépcső.És ne higgye senki, hogy csak a lépcsők léptek a függetlenedés útjára. Az egyik fűrdőben mintha Szent László megérintette volna a csatabárdjával a falat, az kettényílt. Jobban mondva a csempék távolodtak el kissé (úgy egy ujjnyira) a faltól.

Ide vezet az, ha az építkezés során nem oda kerűl a pénz , ahol tényleg szükség lenne rá!

Hogy ezek után miért vagyok még mindig itt, arra van három egyszerü magyarázat:

1. A bentlakásnak van udvara és kertje, ahova jó időben ki lehet űlni, és nem kell egész nap egy panelban rohadni.

2. Jó a társaság (egy-két embert leszámítva), mindig van kihez szólni, vagy kitől segítséget kérni, ha úgy adódik.

3. Nem szeretek költözködni! Ezt a fél évet, amit még Kolozsváron szándékozom tölteni, már valahogy kibírom. Feltéve, hogy addig ránk nem omlik az egész ház (vagy ki nem raknak emiatt a bejegyzés miatt)!