Görbetükör

A minap (egész pontosan október 6.-án) épp az egyetemről tartottam hazafele, amikor is az Aradi vértanúk terén egy kisebb, ünneplőbe öltözött, csoportosulást pillantottam meg. Sokuknak kezében koszorú volt, mások csak úgy álltak ott üres kézzel. Hirtelen nem tudtam hova tenni a dolgot, azt hittem egy eltévedt temetési menet közepébe csöppentem. De aztán észrevettem a tér egyik oldalán egy rézfúvós zenekart, a tér másik oldalán pedig egy díszzászlóalj közeledett, korabeli egyenruhában, a vállukon szuronyos puska, oldalukon kard. Hirtelen beugrott, hogy milyen nap is van. Na, nem úgy a mögöttem álló két csinos leánykának, akiket amúgy többször is láttam már kurzusokon, tehát az okosabb fajtából valók.

13 Aradi vértanú. Forrás:http://kulturport.hu/tart/rcikk/f/0/101357/1

Sokáig tanakodtak, hogy vajon miért gyűlt össze ez a sok ember, ilyen szépen kiöltözve. Ötleteik persze voltak, egyik jobb, mint a másik: az egyik (kívülről nem szőke) csaj szerint „biztos valamilyen 56-os megemlékezés”. A másik lány ötletei még jobbak voltak, szerinte már megint tüntetnek a kormány ellen. Hát én nem tudom, hogy itt Szegeden milyenek a tüntetések, de ha olyanok, hogy össze lehet keverni egy megemlékezéssel, akkor gyakrabban kellene tüntetést szervezni. Egy ideig nem zavartattam magam, a két lány eszmecseréje miatt, azt hittem csak hülyéskednek, s amúgy is a rezesbanda épp a Kossuth indulót játszotta és inkább rájuk figyeltem. (Nem tagadom közben eszembe jutott, hogy milyen mókás lenne a banda elé állni egy fél citrommal, és azt nyalogatni miközben játszanak). Egy idő után azonban megelégeltem lányok találgatásait, és hátra szóltam nekik, hogy a tizenhárom Aradi vértanúra emlékeznek meg. Láttam, amint az egyik lánynak felcsillan a szeme, és szinte önfeledten felkiált „hát persze március 15.-e”. Na, ez már nekem is sok volt így október elején, ezért jobbnak láttam, ha csendben odébb állok, még mielőtt valami csúnyát mondanék, azoknak a szép lányoknak. Ez történik, mikor olyan történelemkönyveket használnak, amit még a kommunizmusban írtak. Lehet, hogy ideje lenne már lecserélni a régi könyveket. Szeretném azt hinni azért, hogy ez egyedi eset volt. Vagy legalább is nem tömegesen előforduló dolog. Azért ez szerintem elég szomorú, de hát mit érthetek én ehhez, hisz én itt csak egy „román” diák vagyok, aki nincs honnan értsen a nagy magyar történelemhez!

Szebb jövőt!