A történelem útvesztői

A minap (egész pontosan október 6.-án) épp az egyetemről tartottam hazafele, amikor is az Aradi vértanúk terén egy kisebb, ünneplőbe öltözött, csoportosulást pillantottam meg. Sokuknak kezében koszorú volt, mások csak úgy álltak ott üres kézzel. Hirtelen nem tudtam hova tenni a dolgot, azt hittem egy eltévedt temetési menet közepébe csöppentem. De aztán észrevettem a tér egyik oldalán egy rézfúvós zenekart, a tér másik oldalán pedig egy díszzászlóalj közeledett, korabeli egyenruhában, a vállukon szuronyos puska, oldalukon kard. Hirtelen beugrott, hogy milyen nap is van. Na, nem úgy a mögöttem álló két csinos leánykának, akiket amúgy többször is láttam már kurzusokon, tehát az okosabb fajtából valók.

13 Aradi vértanú. Forrás:http://kulturport.hu/tart/rcikk/f/0/101357/1

Sokáig tanakodtak, hogy vajon miért gyűlt össze ez a sok ember, ilyen szépen kiöltözve. Ötleteik persze voltak, egyik jobb, mint a másik: az egyik (kívülről nem szőke) csaj szerint „biztos valamilyen 56-os megemlékezés”. A másik lány ötletei még jobbak voltak, szerinte már megint tüntetnek a kormány ellen. Hát én nem tudom, hogy itt Szegeden milyenek a tüntetések, de ha olyanok, hogy össze lehet keverni egy megemlékezéssel, akkor gyakrabban kellene tüntetést szervezni. Egy ideig nem zavartattam magam, a két lány eszmecseréje miatt, azt hittem csak hülyéskednek, s amúgy is a rezesbanda épp a Kossuth indulót játszotta és inkább rájuk figyeltem. (Nem tagadom közben eszembe jutott, hogy milyen mókás lenne a banda elé állni egy fél citrommal, és azt nyalogatni miközben játszanak). Egy idő után azonban megelégeltem lányok találgatásait, és hátra szóltam nekik, hogy a tizenhárom Aradi vértanúra emlékeznek meg. Láttam, amint az egyik lánynak felcsillan a szeme, és szinte önfeledten felkiált „hát persze március 15.-e”. Na, ez már nekem is sok volt így október elején, ezért jobbnak láttam, ha csendben odébb állok, még mielőtt valami csúnyát mondanék, azoknak a szép lányoknak. Ez történik, mikor olyan történelemkönyveket használnak, amit még a kommunizmusban írtak. Lehet, hogy ideje lenne már lecserélni a régi könyveket. Szeretném azt hinni azért, hogy ez egyedi eset volt. Vagy legalább is nem tömegesen előforduló dolog. Azért ez szerintem elég szomorú, de hát mit érthetek én ehhez, hisz én itt csak egy „román” diák vagyok, aki nincs honnan értsen a nagy magyar történelemhez!

Szebb jövőt!

Régi új!

Rohanó világunkban minden változik, hát úgy gondoltam, hogy itt az ideje a blognak is változnia (már ami a kinézetét illeti)! A téma is változni fog kicsit. Az aktuális környezeti problémákról szeretnék majd kicsit többet írni (na nem ilyen Greenpeace-s paraszt vakításokról!!!) , de azért néha másról is szó lesz ! Remélem a jövőben kicsit több időm lesz írogatni (egyesek örömére, mások bánatára!), téma az van bőven. Hamarosan jelentkezem!

A hét muzsikája!

Hallgassátok sok szeretettel! :)

Nyeremény

Regisztrálj, gyűjtsd a pontokat és váltsd be értékes ajándékokra!

A lehetőségek hazája

Régebben az Amerikai Egyesült Államokat tartották a lehetőségek hazájának. Ez azonban újabban megváltozni látszik. Most már kedves szülőhazánk, Románia is eséllyel pályázhat e megtisztelő címre. Hogy miért mondom ezt? Íme, néhány példa:

  • Az EU-ban Románia az egyetlen tagállam, ahol engedélyezett a génmódosított termékek előállítása. Sőt a világ legnagyobb, génmódosítással foglalkozó vállalatának (Monsanto) a székhelye is Romániában található.
  • Románia az egyedüli ország, amely megengedi a terhes nőkön végzett génmanipulációs szerek tesztelését. Persze ezért az alanyok szép kis összegeket szakítanak, s akkor már nem számít, ha az újszülött a kelleténél több végtaggal jön világra.
  • Románia az egyetlen hely, ahol mindenféle kuruzslót, csodadoktort és efféléket be lehet íratni háziorvosként, és így az állam fizeti neki a „kezeléseket” az adófizetők pénzéből. (Azt hiszem én is nyitok egy kis magánrendelőt, és mellet nagyobbítok kézrátétellel.)
  • A tíz évvel ezelőtti természeti katasztrófát okozó Aurul vállalat helyén lévő gyár új tulajdonosa (Mihail Prokhorov, orosz üzletember) a román hatóságoktól a környezetvédelmi engedély kibocsátását kérte a termelés elindítása érdekében. A helyi illetékesek szerint az oroszoknak jó esélyük van arra, hogy megkapják az engedélyeket, csak teljesíteniük kell a környezetvédelmi előírásokat. Ha ez megtörténik, az Verespataknak is a végét jelentené. (Ezzel kapcsolatban ajánlanám mindenki figyelmébe az „Új Eldorádó” című filmet!)
  • Románia megengedte az USA-nak, hogy elfogórakétákat telepítsen az ország területére. Ez persze nem igazán tetszik az oroszoknak, ezért kijelentették, hogy ezeket az objektumokat az orosz rakétarendszerek fő célpontjának fogja tekinteni. (Hát nem tudom, hogy melyik település közelében lesz az amerikai rakétavédelmi rendszer, de nem szeretnék ott lakni!)
  • És most Románia felvállalta Európa szemetes ládájának a szerepét is, ugyanis egy radioaktív nukleáris hulladék tárolót készülnek létrehozni, amelyben az EU hulladékait is elraktároznák.

Nem tudom, hogy csak a pénz miatt csináljuk e, vagy azért is, hogy jóba legyünk a „nagyokkal”, de meglátásom szerint nem kecsegtet sok jóval ez a nagy segítőkészség. De lehet, hogy én tévedek!

Angol humor

Íme az BBC Happy Tree Friends jellegű rajzfilm sorozatából egy rész!

Az eredeti címe “The Owl”. Keressetek rá Youtube-on, ha tetszik!

Összefogás

70 romániai környezetvédő civil szervezet közös nyilatkozatot adott ki a napokban, amelyben elítéli a kormány és az államelnök hozzáállását a verespataki bányaprojekthez.

A nyilatkozat elolvasható a Zöld Erdély honlapján magyarul:

http://www.greendex .ro/index. shtml?apc= hiz-n2469

és románul:

http://www.greendex .ro/index. shtml?apc= riz-n2469

Ha egyetértesz a nyilatkozatban megfogalmazottakkal, írd alá te is, és juttasd el minél több ismerősödnek. Most te is tehetsz valamit Verespatakért!

Ha többet szeretnél megtudni a településről, nézd meg az Új Eldorádó című filmet!

Már megint egy…

A sok Darwint tagadó, és kreacionizmust hírdető könyv után egy újabb “remekmű” került a hazai könyvespolcokra. A könyv címe: Változtasd meg a DNS-ed! Szerzője pedig Dr. Robert Vincent Gerard filozófus és gyógyító látnok, aki a Georgia Állami Egyetemen 1985-ben szerezte meg a doktori címet (azt nem tudom, hogy a filozófusit vagy a gyógyító látnokit).

A “doktor” úr elmondása szerint 1997. júliusában egy DNS-aktiválási programot és a hozzá szükséges tudást szerzett szellemi segítőitől, amellyel képes a kromoszómákban található több szálú DNS-aktiválására és kódolására. A sok szerencsétlen (igazi) tudós meg évekig dolgozott, hogy kemény munka árán megalkossa az emberi géntérképet.

“Amikor az intuíció a tudatosság (theta-állapot) egy magasabb szintjére lép, megkezdődhet az alkotás, az önépítés folyamata. Ezt kifejlesztve mindenki megváltoztathatja DNS-ét, s ezzel az életét!” (Idézet a könyv ismertetőjéből)!

Ezek szerint a génsebészet, a plasztikai sebészet és a szépségszalonok kora leáldozóban van, ugyanis egy kis koncentrálással mindenki olyan kűlsőt és belsőt teremthet magának, amilyet akar.

Csak tudnám ki adott ennek az embernek doktori címet!

Akasztják a hóhért!

A törvény keze mindenkire lesújt, még a rendőrökre is újabban! Íme néhány kép, amely Kolozsváron, a Déva utcai rendőrség épülete előtt készűlt a napokban:

Hát nem mindennapi látvány az biztos! A tilosban parkoló rendőrautót elszállítják az erre felhatalmazott szervek.

Lehet, hogy vége a korrupciónak Romániában? Az új kormány mégis csak tesz valami jót is?

Vagy csak áprilisi tréfának szánták, csak valamit elnéztek a naptárban?

Nem lehet tudni, de meg kell hagyni érdekes látvány! Szeretnék gyakrabban találkozni hasonló esetekkel.

A képeket Erdelyi Zsolt készítette, és az ő engedélyével kerűltek fel ide! Köszönet érte!

Dekadencia

Olcsó húsnak híg a leve, tartja a mondás, ehhez csak annyit fűznék, hogy bizony sokszor a drágának is! Bentlakáshoz képest ugyanis mi elég sok lakbért és költséget fizetünk itt a Gruia tetején, kedvenc egyetemünk kis kollégiumában. És mit kapunk cserébe? Hát azon kivűl, hogy ingyen hallgathatjuk a CFR meccseit, és a vonatok füttyét, bizony nem sokat. Azt hiszem az lenne a legkevesebb, hogy abból a nem csekély pénzből, amit tőlünk beszednek, a kiégett neon égőket kicserélnék, vagy a több hónapja nem működő csapot megszereljék. De ezek tényleg csak a legalapvetőbb problémák. A gondok ott kezdődnek mikor megindul a lépcső a lábunk alatt (pedig nem is mozgó lépcső). Íme néhány kép : Így kezdődött. Itt még csak a vakolat hullott az oldaláról, de az erőteljesen. Most már életveszélyes, ugyanis már semmi sem tartja a helyén, egy rossz mozdulat és nyaktörés lehet a vége.Amint látszik eddig is csak valami szilikonhab féleség tartotta a helyén, hát nem csoda hogy másfél év után feladta a harcot. Most Huni tartja, de csak addig amíg elkészítem a fényképet. Ezzel még nincs is probléma mert egy lépcsőfokot át lehet lépni, csak az a baj, hogy lassan a többi is megirigyeli ettől a szabadságot és majd ők is függetlenedni akarnak.Igen ez épp olyan veszélyes amilyennek látszik. Már csak azt várom, hogy mikor ég ki ezen a folyosón is az égő, hogy ne is lássuk, hogy nincs lépcső.És ne higgye senki, hogy csak a lépcsők léptek a függetlenedés útjára. Az egyik fűrdőben mintha Szent László megérintette volna a csatabárdjával a falat, az kettényílt. Jobban mondva a csempék távolodtak el kissé (úgy egy ujjnyira) a faltól.

Ide vezet az, ha az építkezés során nem oda kerűl a pénz , ahol tényleg szükség lenne rá!

Hogy ezek után miért vagyok még mindig itt, arra van három egyszerü magyarázat:

1. A bentlakásnak van udvara és kertje, ahova jó időben ki lehet űlni, és nem kell egész nap egy panelban rohadni.

2. Jó a társaság (egy-két embert leszámítva), mindig van kihez szólni, vagy kitől segítséget kérni, ha úgy adódik.

3. Nem szeretek költözködni! Ezt a fél évet, amit még Kolozsváron szándékozom tölteni, már valahogy kibírom. Feltéve, hogy addig ránk nem omlik az egész ház (vagy ki nem raknak emiatt a bejegyzés miatt)!

« Régebbi bejegyzések Újabb bejegyzések »

Follow

Get every new post delivered to your Inbox.